Áldottak legyenek azok, akik templomunkba, Isten házába a mai napon, Kol Nidré
estéjén eljönnek. A szeretet szavával köszöntöm testvéreimet a zsinagógai
esztendő legszentebb napján. A zsinagógai atmoszféra is jelzi...". hiné jom
hádin" íme a mai nap az ítélet napja. Amikor hívekkel telik meg végre Isten
háza, amikor ismerős dallamok, gyermekkori élmények nosztalgiája, de mindenek előtt
Isten iránti szeretet, múltunk iránt érzett felelősség, és a sorsközösség
gyűjti össze a rég nem látott zsidó embereket. Imádkozunk, elmélyülünk,
reménykedünk. A zsinagógai esztendő legszentebb, legfenségesebb napján a tanítás
szívtől, szívhez szól.
l. Ki szereti Istent? Az, aki átal megkedvelik Isten nevét, aki tudománnyal
foglalkozik, aki segíti az alkotó tudóst, aki jellemesen viselkedik az emberi
kapcsolatokban." (Jomá 86/ a.)
Ha a 21. század első éveiben, e történelmi szakaszban megkérdeznék társainkat,
barátainkat, melyik az a szó, amelyet ma mindenki használ, de talán korábban
alig-alig ismertek; az a szó és az a fogalom, amelyik beköltözött ma már az
otthonokba, a számítógép. A komputer, amely a munkát segíti. Az ember helyett ugyan
nem gondolkodik, de elősegíti az emberi ráció fejlődését. A számítógép, amely
szórakoztat, hogy a fárasztó munka után családi légkörben, a családi fészek
melegében, szülők és nagyszülők legnagyobb meglepetésére gyermekeik és az unokák
bravúros módon és módszerrel játszanak a század csodájával.
A komputer az, amely segíti, hogy kilométerek ezreit tegye meg a repülőgép. Akkor is,
amikor sötét van, amikor vihar tombol a magasságokban. Biztos megadva az útirányt a
repülőgépnek, a komputer segíti, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nyelveket
tanít, és metakommunikációs rendszereket hoz létre. A számítógép szinkronban
hozza házadba a glóbusz történéseit Millió embertársaddal egyszerre látod a világ
eseményeit, élvezheted a kiemelkedő zenei eseményeket, a világ sportolóinak
kiemelkedő találkozásait.
És láthatod a véres terrort. Nincsen többé titok, eltűnnek a tabuk.
A komputer társunkká válik, a komputer, amelyet századunk egyik kiemelkedő zsidó
gondolkodója modern Gólem-nak nevez. Az ember a komputer nélkül életképtelen.
A komputer mindenre képes. Egy fogalom kivételével. Érzelem, szeretet. A komputer
behálózza az egész világot, miközben talán ezzel egy időben kivész földünkről,
vagy egyre redukálódik a szeretet. Az az érzelem, amiért - többek között - az ember
a földre rendeltetett. Hogy érezzen, legyen szíve, lelke legyen.
"A Világ Alkotója szívet kíván." (Szánhedrin 106/b)
Mindenekelőtt és mindenekfelett.
A héber nyelv egyik legszebb kifejezése: áhává, a szeretet. Modern korunk
produktumait elfogadva, és azt a mi életünkhöz appercipiálva, a zsidó élet alapja
továbbra is a ránk mindig jellemző, a zsidóságot döntő módon meghatározó
fogalom, áhává, a szívünk mélyéről jövő, a szívekhez eljutó és megértő
szeretet legyen.
2. "Tanítványok kérdezték mesterüket: Mi a hosszú élet feltétele? Mire
így válaszolt: Sohasem tartottam rettegésben házam népét, tisztelve tiszteltem a
tudóst, tisztátalan helyen tudománnyal nem foglalkoztam..., nem örvendtem felebarátom
szerencsétlenségén... " ( Táánit 20/b )
A második gondolat, amelyről szólok ezen ünnepre készülve, az emberi élet
célkitűzésével kapcsolatos. Magasra emelni a mércét, magasra emelni a mértéket, Ha
megkérdeznének titeket, hogy vajon a mi erkölcsi rendünkben, melyik az a
mozgatórugó, amely átsegített bennünket a történelem viharain, amely Isten
áldásaként az embert igazabbá teheti, a mai napig azt válaszolhatjuk:
Életünknek is alapja, kezdete és vége, az a szó, amelynek kettős jelentése van a
héber nyelvben: ávodá.
Jelenti a munkát, és jelenti az isteni szolgálatot. Aki önzetlenül,
hivatástudattal dolgozik, e munkája által Istent is szolgálja. A munkája által,
amelyből embertársainak öröme lesz, Istennek is örömet szerez. A héber nyelv
különleges gondolati rendszerének e kettősség adja meg az áhítatát.
Hadd érzékeltessem e kettős fogalomnak, az ávodának a hagyományos irodalomban
betöltött szerepét és helyét.
Munka és isteni szolgálat.
A régi legenda a következőképpen fogalmaz:
"Alexandrosz Hamakedón - azaz Nagy Sándor - világhódításai útján távoli
helyre érkezett. Útjába került egy idős földműves, aki fiatal csemeték
ültetésével foglalkozott.
Hallod-e öreg - szólt hozzá kellő üdvözlés után Alexandrosz - nem okos dolgot
mívelsz, amikor fákat ültetsz, hiszen öreg vagy már, gyümölcséből aligha juthat
neked.
Uram - felelte az öreg -, ha nem jut nekem, majd jut az unokáimnak. Ha nem jut nekik,
majd jut a követő generációnak. - Évek múltak el, s a hódításairól már rég
hazatért az uralkodó, akkor megjelent nála egy hajlott hátú, igen-igen öregember, s
kezében egy ládika volt, s a ládikában gyümölcsök. Amikor megkapta az engedélyt,
hogy az uralkodó elé lépjen, kérdéssel fordult hozzá:
Uram, megismersz engem? - Nem - hangzott a válasz. - Én vagyok az az ember, akivel
hosszú-hosszú évekkel ezelőtt találkoztál távoli messzeségben, aki a fákat
ültette. S most annak a fának az ágából e ládát készítettem és a fának a
gyümölcsét beletettem e ládikába, és odaadom neked. Neked, akit a legjobban
megillet.
És szólt az uralkodó, így regél a hagyomány, hogy vonják be arany és ezüst
pánttal a ládát, adják vissza az öregnek. Így jutalmazva őt, és bizonyítva, hogy
a komoly munkának mindig van értéke. Az öreg hazavitte a ládát, ahol a szomszédja
meghallotta a történetet. Annak a felesége az ötletet elsajátította. Csináltatott
egy fából készült kis ládát, vásárolt gyümölcsöt tett bele, s elvitte -
társához hasonló módon - a királyhoz, várva az ajándékot.
És szólt az uralkodó: - Mondd, ember, te ültetted a fát? Az általad ültetett fának
a gyümölcsét tetted az ajándékdobozba?
Mert csak az elvégzett munkának van gyümölcse, csak a megszenvedett munkának van
jutalma."
Eddig a régi legenda, amely egy kicsit a mi életünknek is összefoglalása, egyben
kifejező szimbóluma. Az ávodá-nak, a munkának és egyben Isten-szolgálatának
a lényegét fogalmazhatjuk meg. A Mindenhatótól a jutalmat akkor kapjuk meg, ha mi is
"elültetjük" a saját fánkat. Ha Istent és embert szolgáljuk, tiszteljük.
Drága Testvérem! Kételyekkel, de reményekkel is teli korunkban hozzád szólok:
Töröld le szemedről a könnyeket, tudom sokat szenvedtél. Tudom, te is átélted a
történelem legnagyobb viharát, megpróbáltatásokat, lemondásokat, szenvedéseket, te
is átszenvedted családod szétzúzását, a magyar zsidóság kétharmadának
elpusztítását. Ennek ellenére, mindezek dacára mi "ültettünk és
ültetünk".
Modern világ, érzelem, Isten-szolgálaton alapuló munka a mai magyar zsidóság nagy
kihívása. Tudunk- e élni az új lehetőségekkel? A jelenben a jövőért is
élhetünk.
Az emlékek, az emlékezés, s az ítélet napján e földi létből a magasságok felé
szól a halandó ember imája, majd áldáskérése. Imádkozzunk azért, hogy Isten
hallgassa meg fohászunkat. Fohászunkat nyugalomért, békességért, családért,
fejlődésért. Isten hallgassa meg fohászunkat és adja e közösség minden egyes
tagjának, asszonyainak és férfiainak, idősebbjeinek és fiataljainak, adjon
egészséget, a földi lét talán legnagyobb értékét, és köszönthessük
embertársainkat, az Ő teremtményeit. Szép, rabbinikus hagyományunknak eleget téve,
hadd kérjem rátok ősi áldásunk szavát, remélve annak bekövetkeztét.
|
