Ki Tiszá hetiszakaszában -többek között - két
kiemelkedően fontos történet olvasható, amelyek a -maguk módján- hatással voltak
néhány vallási szokásunk, tradíciónk létrejöttében.
1. A hetiszakasz első része a népszámlálás egy igen szokatlan formájáról számol
be. Izrael népének minden egyes tagja fizet fél sékelt. A végösszeg alapján tudták
kiszámítani a népesség létszámát. A bibliai elbeszélések szerint általában az
emberek számlálása valamilyen negatív következtetést, mi több büntetést vont,
vonhatott maga után. Hadd idézzem azt az esetet, amikor Dávid király rendelt el
népszámlálást, - csupán büszkeségből. Pusztító járvány lett a vége. Ezt a
"szám korlátozást", a korlátozás hagyományát még ma is tartjuk, hiszen
nem "számoljuk" meg, hogy megvan-e a minjánhoz a tíz férfi, hanem a "Hosiá
et ámehá..." kezdetű, tíz szóból álló mondattal állapítjuk
meg a jelenlevők nagyságrendjét.
A kézre való t'filin feltételekor sem számoljuk az alkaron a "tekeréseket",
hanem mondjuk a hétszavas tórai idézetet: " Veátem hádvékim
báÁd-j Elokéhem hájim kulhem hájom." - "És ti, akik ragaszkodtatok az
Örökkévalóhoz, Istenetekhez mindannyian életben vagytok ma."
(DEVÁRIM 4.4!)
2. A második - igen elgondolkodtató - esemény, a nép - az aranyborjúval történt -
bűnbeesésének drámai leírása. A tórai elbeszélés szerint Mózes csak néhány
napja ment fel a hegyre, ahogy azt az Örökkévaló meghagyta neki, de ők máris
hiányolják vezetőjük jelenlétét. Szinte érezzük, hogy mennyire függött akkor
Izrael népének szellemi, kulturális és társadalmi arculata Mózestől, legnagyobb
tanítónktól, Mose Rábénu jelenlététől. Nem érzékelték még akkor tettük
súlyosságát? Áronhoz, a főpaphoz, Mózes testvéréhez fordultak bűnös
követelésükkel, aki megpróbált időt nyerni. Az asszonyok ékszereit kérte az - égel
házáháv - az aranyborjú alapanyagaként. Arra számított, hogy majd az asszonyok
vonakodnak odaadni aranyukat. Sajnos nem így történt. Mózes visszatértében drámai
esemény szemtanúja lett, látta mit művel a hálátlan nép, amelyre hatott Micrájim
kultusza. Haragjában összetörte a Tízparancsolat tábláit. Megértette, hogy a "sivatagi
generáció" még nem érett meg arra, hogy elfoglalhassák őseik földjét.
Túl erősen él bennük az Egyiptomban tapasztaltak emléke. Fel kell nőnie egy másik,
kitartóbb és erősebb nemzedéknek, akiket nem befolyásol semmiféle idegen kultúra,
hanem az Örökkévaló által szabott úton járnak. S alkalmasak arra, hogy alázattal
szívükben, tettrekészséggel lelkükben a holnapot építsék.
Sándor Ádámr
Judaisztika tanár szak, Dalet |