2005. december
9.
OR-ZSE Zsinagóga
Sabbat Salom! Git Sabesz!
A Talmud nagy mesemondója és utazója Johanan ben Zakaj elbeszéli hogy egyszer Ő és
tanítványai a Níluson akartak átkelni és éppen egy csónakot kerestek, mikor láttak
egy hatalmas madarat leszállni a víz tükrére, amely bokájáig a vízben volt feje
pedig az eget verdeste. Azt hitték, hogy itt olyan sekély a víz, hogy gyalogosan is át
tudnak kelni, sőt még meg is fürödhetnek abban, de ekkor megszólalt egy égi hang (
Bat Kol) és a következőt mondta: Vigyázzatok, mert ez a madár az embert jelképezi,
kinek szellemi ereje az égig ér de a lába ismeretlen talajon mozog, kincs és salak,
érték és értéktelen között.
Az e heti parasat hasavua: Vájjécé, melynek továbbra is Jákob a főszereplője, kinek
egyedüli támasza a atyai áldás, aki megtanulta hiába fészkel isteni szakra az
észbe, ha szív nem szabad, mely Ézsau gyűlölete miatt hullámról, hullámra
sodródik.
Ébrenlétét elhagyták a békesség angyalai és csak álmában jelentek meg azok a
képek, amelyek mint egy angyallétra kapcsolták össze az eget a földdel. Jákob
létrája ősidők óta ott emelkedik minden földi halandó életében, amely a földi
tetteknek és a mennyei törekvéseknek küzdelme az életünkben, mert mindannyian egy
álmot dédelgetünk a szívünk mélyén a boldogságról, az örömről, a
becsületről.
És ekkor az éjszaka sötétjében az Ö-való létrája aláereszkedik a földre,
sorsunknak, végzetünknek létrája ez, a szerencsés élet a boldogság útja, melyen
többen vannak a fölfelé haladók, mint a lefelé zuhanók. Csak a törhetetlen bizalom
a Tórát megtartani akaró lélek lát Jákobi álmot ebben a rideg világban, mert ők
azok akik nem engedik magukat és álmaikat a földre zuhanni, él bennük valami
csodálatos erő, hogy bár számtalanszor a földre esnek, de mégis számtalanszor
emelkednek fel újra, amíg megállnak a Jóteremtő előtt és többé vissza nem
fordulnak.
A művészet világában is létra emelkedik. A komoly múzsa angyalai felfelé járnak az
ég kárpitja felé és vannak a föld felé haladók. Művészi lélek az, amelyik meg
tudja nemesíteni ezeket az alászálló géniuszokat, úgy ahogyan azok az Ö-való
trónja elől eljöttek. Jákobok ők, akik ama kövekből, amiket vándorlásaik útján
találtak, ama álmokból, amiket álmodtak az élet minden nehézségét könnyűvé
minden salakját kinccsé minden átkát áldássá tudják változtatni. De vigyázni
kell, nehogy úgy járjunk, mint amiről a chaszid legenda mesél, hogy Rav Pinchasznak
többször is furcsa álma volt.
Azt álmodta, hogy Prágában a királyi palotában egy nagy láda aranyat talált ami
igen gazdaggá tette. Addig-addig álmodta, mígnem egyszer csak felkerekedett és elment
álmai színhelyére. Napokig mászkált a palota körül, mígnem egy katonai parancsnok
felfigyelt a furcsa zsidóra és kérdőre vonta mit keres ott? Nem volt más választás
így Ráv Pinchasz elmesélte az álmát.
Ekkor a parancsnok hangosan felnevetett és azt mondta: Én meg azt álmodtam, hogy
Krakkóban egy Pinchasz nevű zsidó ember házában a kemence mellett igazgyöngyöt
találtam. Nos hát bolond vagyok én, hogy elmenjek Prágából Krakkóba és elkezdjek
ott kutatni egy ismeretlen ember házában? Amikor Rav Pinchasz ezt meghallotta hirtelen
megértette, hogy a kincset nem a királyi palotában kell keresnie, hanem mindenkinek
saját szívében a saját lelkében mert ahogy a Parancsnok mondta, ott a Tóra és a
Talmud könyvei voltak. Ha rájövünk és meglátjuk, hogy a Tórával milyen
igazgyöngyöt kaptunk, ha fel akarjuk fogni szavai értelmét, akkor mondhatjuk el:
"Éjn ze ki im bét haSem vöze sáár hásámájim - Nem egyéb ez mint
I-tennek háza és az ég kapuja"
Ezekkel a gondolatokkal, kívánok mindenkinek szép és békés Szombatot.
|
