2005. február 6.
OR-ZSE Zsinagóga
Sábát Sálom, Git Sábesz!
-"Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk.
Néha olyan sokáig nézzük a bezárult ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik
kinyílt."
-Ezek a gondolatok egy zsidó kislányban fogalmazódtak meg, aki az Egyesült
Államokban, egy észak-alabamai kisvárosban született.
Öt úgy hívták Helen Keller.
Másfél éves, amikor egy súlyos agy- és gyomorvérzés következtében elveszíti
látását, elveszíti hallását, és megnémul.
A sötétség és csend fogságában vergődve válik egy kétségbeesett, szülei által
elkényeztetett, zaklatott gyermekké.
7éves, amikor a családhoz egy tanárnő érkezik, aki nem kételkedett már kezdettől
fogva a kislány képességeiben.
A kezébe betűzve ismerteti és nyitja meg a határtalan külső, és a határtalan
belső világot.
Így tud találkozni később a láthatatlannak tanításával, így hallja és érti meg
az örök érvényű szavak igazságát, így találja meg a hitet, melyet optimizmusával
közvetít az emberek felé.
-Az e heti tórai szakasz, párását Há Sávuá :Mispátim törvények, vagyis olyan rendeletek összessége, amely az Ö-
való akaratát fejezi ki, amit átadott Mojse Rabbénun keresztül a zsidóságnak, hogy
meghallják és megtegyék azokat.
-Ebben a hetiszakaszban található két szó, mely kifejezi mindazt, amit a történetben
elmesélt kislány átélt.
-Ez a két szó nem más, mint:
Vösáti Gvulchá!
Megszabom határodat.
Vösáti Gvulchá!
-Megszabtam, mert lefektettem, lehelyeztem határaidat. -Mondja az Ö való, de azt hogy
be tudjuk-e járni, el tudjuk-e foglalni, hogy birtokba tudjuk-e venni az kizárólag csak
rajtunk múlik.
Mert a Szináj hegyén megkaptuk a láthatatlannak tanítását, megkaptuk az örök
érvényű szavak igazságát, megkaptuk a zsidó nép alkotmányát képző
törvényeket.
De nem azért, hogy fogva tartson, hanem azért hogy mint ennél a kislánynál is hittel
tudjunk kijönni a napfényre, meglátni a sötétségben a világosságot, meghallani a
reménytelenségben a remény szavait.
Vösáti Gvulchá!
Igaz megszabom határaidat törvényeim által, de járd be azokat, merítsd ki a benne
lévő kutakat, fedezd fel ösvényeit, mert neked adtam, mert általuk nyílik meg mind a
külső, mind a belső világ.
Felvetődik a kérdés:
Vajon látunk-e mi, akik látunk?
Vajon hallunk-e, mi, akik hallunk?
Vajon felfedezzük-e mind azt a jót, amit az Ö-való adott nekünk a Tórában.
Jesája a vigasztalás prófétája mondja:
A vakokat azon az úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom azon az ösvényeken,
amelyekről nem tudnak, előttük teszem a sötétséget világossá, az egyenetlen
földet egyenessé. Ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom. Mondja az Ő való.
A Szináj hegyén megkaptuk a törvényeket, megkaptuk a Tórát, és annak fényét, az
Ö-való a tenyerébe írt bennünket, mert az övéi vagyunk.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájunknak szép, békés Szombatot.
|
