A Biblia, vagy Szentírás a zsidóság klasszikus ókori héber irodalma. Első öt
könyve, melyet Mózes neve fémjelez: a Tóra
"A Tóra különös jelentőségének tudata kifejezést nyer abban, hogy a
zsidóság rendszeresített felolvasással biztosította általános ismeretét és
tanainak megszívlelését." Nyilvános meghallgatásáról már maga a szentnek
tartott könyv rendelkezik. Erre utaló első adatunk Nehemia könyvében található. A
polgári időszámítás előtt 444-ben népgyűlésen Ezra magyarázta a Tórát. E
mózesi öt könyv szól a valláshoz kötődő ember istenhitéről. Elbeszélő
részeket tartalmaz a világ teremtéséről, az özönvízről, Bábel tornyáról, az
ősatyák történetéről, Izraelnek Egyiptomból való kivonulásáról, Mózes
életének és küldetésének eseményéről, stb. Magába ötvöz tételes törvényeket
és tanokat pl. ünnepekről, a papi és levita rendekről, étkezési törvényekről, a
babona tilalmáról. Taglal erkölcsi törvényeket: pl. a házasságról, családi
életről, szülők és öregek tiszteletéről, felebaráti szeretetről,
állatvédelemről, vagyon-és becsület elleni vétségekről.
Mózes öt könyve héber nyelven íródott. Legfontosabb részei közé tartozik, a
Tízparancsolat, amely minden modern jogalkotás egyik ősének tekinthető.
Az ókorban, amikor még nem volt ismeretes a mai értelembe vett könyvnyomtatás és
könyvforma, a tórai szöveget pergamentekercsre négyzetes betűkkel, kézzel írták.
Ruhába öltöztették, díszekkel és jelvényekkel látták el. Így fejezték ki a
megbecsülést és a ragaszkodást a Tóra és a benne lévő tanítások iránt.
Most itt azokról a díszítőeszközökről szólunk, amelyekkel a tekercseket
évszázadok óta ékesítik.
Rimon
E héber szó magyar jelentése:
gránátalma. E gyümölcs a bibliai korban a termékenység és az élet szimbóluma
volt. A tóratekercs két rúdján, az ún. Éc Chaimon - az Élet Fáján - helyezkedik
el. A rimonról már a középkori irodalomban a spanyolországi Maimonidész is tesz
említést. A legrégebbi darabok Szicíliából valók, amelyek a Palma de Mallorcában
lévő katedrális múzeumában találhatók. Ezek a XV. században készültek.
A nyugati országokban olyan válfajai voltak ismertek, melyeknek stílusjegyei
architektónikus toronyformát mutatnak. Nagyon gyakran azokat, melyek Itáliából
származtak kis harangokkal látták el. Így amikor a Tórát a zsinagógákban kiveszik
a Frigyszekrényből, s körülhordozzák a hivők között, akkor csilingelő hangot
adnak. E típus nálunk is elterjedt.
A fényképen látható rimon Budán
készült 1843-ban. Liebrich János ezüstmester remeke, akinek munkásságából 11
különböző vallási tárgyat és művészi kivitelű evőeszközt ismerünk. E
tóradíszen héber és német nyelvű bevésett felirat csillog: a pesti szefárd
közösség tulajdona.
Tóravért
Földrajzi elhelyezkedés szerint két
részre bontották a zsidóságot: áskenáz és a szefárd területekre. Az áskenáz
gyülekezetekben - ide tartozott Magyarország is - a tóratekercsek díszítőeleme a
mellvért. Héber neve: Tász, s a tóratekercsen egy láncon csüng. A legrégebbiek
keletkezési ideje a XVII. Század elejére tehető. A nemesfémekből készült vértek
magukon hordoznak kultikus jegyeket is. Pl.: Juda törzsének szimbolikus állatait: az
oroszlánt, az egykori jeruzsálemi Szentély két tartóoszlopára emlékeztető
motívumot, Mózes és Áron alakját, stb. középső részére cserélhető, szöveggel
ellátott betét kerül, amelyen ünnepek elnevezése olvasható.
Az itt bemutatott darab a hagyományos
magyarországi tóravértek közé sorolható, közepén a Tízparancsolatot magába
foglaló két kőtáblával.
Tóramutató
A szent tekercs fóliánsait, betűit tilos
volt puszta kézzel érinteni. Ezért, hogy a felolvasás alatt a szöveget könnyen
követni lehessen, egy kéz formájú mutatóval - a szakirodalom e tárgyat jád-nak
nevezi - követik az elhangzott mondatokat. Használatukra a XVI. Század előtt nincs
utalás. Készülhettek ezüstből, fából, elefántcsontból.
A Tóradíszek kevéssé kutatott, de
szerves részei a magyarországi ötvösművészetnek. Magukon viselik a hit tanításait,
szimbólumrendszerét, a hely és a kor művészettörténetének mindenre ható
stílusjegyeit.
Dr. Schőner Alfréd
2005.12.02 |
