Halachikus döntvények

Dr. Kálmán Ödön:
Kórházi Lelkészkedés*

A betegek látogatása vallásos kötelesség! A rabbi ily irányú munkája: felekezeti érdek.
Az erényeket felsoroló misna együtt említi a templomba járással, a szülők iránti tisztelettel a bikkur cholim-ot, a betegek látogatását is.

Ma már sokkal többet jelent a betegek, különösen a kórházi betegek felkeresése, mint erényt, mint nemes cselekedetet. A jól megszervezett kórházi lelkészkedés felekezeti misszió.

A beteg ember, a szenvedő ember lelke fogékony. Közel van Isten a megtört lelkühöz. Nincs az a nagyszerű vallásos oktatás, hitszónoklat, mely oly porhanyós puhává lágyítaná a lelket, a kedélyt, mint a kórágyon vergődő töprengés, aggodalom. Ha mi a külső életben lelkileg bizonytalanságban tévelygők számára határozott irányt, szilárd bizakodást nyújtunk s ezt papi kőtelességnek tekintjük, mennyivel inkább feladatunk, hogy a testileg megtört, életéért aggódó, sokszor a reménytelenség és kétségbeesés határáig eljutott embertestvérnek bizakodó lelket, imádkozni tudó, reménykedni tudó hitet nyújtsunk.

A közéletnek a vallástól eltávolodó képe fokozza ez irányú feladatainkat: mindenütt és mindannyiszor, ahol csak a vallási közönyben, negligenciában, kiégett lelkiséggel vánszorgó embertestvérben fellobban vágyszikra, istenkeresés, ott ne csak múló, hanem az egész életére kiható, mélyenjáró lelki munkát végezzünk! Ilyen szikralobbanás sokszor- a betegség. Ha a beteg állapota reménytelen, egyetlen, nehéz, de a legszentebb munka a reménybizalom, avagy a hit világosságát gyújtani sötétjében. Ha pedig nehéz megpróbáltatásaiban a gyógyulás felé halad, úgy néhány nap alatt pozitív vallásos embert nevelhetünk belőle, ki megfogadja, hogy gyógyultával templomjáró, imádkozó, vallásban élő lesz. Hány zsidót ismerünk, ki egy-egy operáció után rendszeresen felkeresi istenházát.

A mai generációt nem nevelték templombajárásra. Nem érzi a vallás szükségét. Nem vallástalan, csak nem vallásos. A kórteremben a pap személyén át szokjék hozzá a vallást lelki szükségcetének tekinteni. Az egyszerű munkás csakúgy, mint az intellektuel. Sokszor csak azt érjük el, hogy lábbadozó állapotban elmegy a gómel imával hálát mondani gyógyulásáért. Ezt az eredményt minden betegnél el kell érnünk! A továbbiakban is figyelemmel kísérheti a kórházi lelkész a gyógyult életét.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a térítési hadjáratot sem, melyet egyes felekezetek kórházakban kifejtenek. Sokszor talán egész nemes szándék vezeti az ápoló nővért vagy papot, midőn az elhagyott, lázas zsidó betegnek egy-egy ital hűsítő vizet nyújt s lelkét Isten felé fordítja, - természetesen az ő hite szerint.

Ez utóbbiakból következik, hogy a papnak nemcsak a lelki mannát kell nyújtani, sőt ne is azzal kezdje beszélgetését a rabbi. Törődni kelt a beteg ügyes-bajos dolgaival. Sokszor egy megigazított párna, egy-egy a beteg helyett megírt levél többet ér vallási szempontból is, mint a rosszul kezdett Isten-téma. A régi héber kifejezés a bikkur chantim jelentése: kutatni, vizsgálni a beteg helyzetét, törődni a beteggel! Van kórház, hol a túltömöttség miatt egy-egy betegre alig-alig jut figyelem. A pap példája - midőn az időt tölt a beteg mellett - még az ápoló segédszemélyzetre is nagy hatással van, azokra nézve is követendő példa lesz a pap.

A rabbi kórházi munkája természetesen más a felekezetünk által fenntartott intézményeknél, hol rendszeresíteni kell a péntek esti gyertyát, kalácsot, kiddust a kórtermekben, istentiszteletet legalább szombaton délelőtt és péntek este (ugyanígy az ünnepeken), valamint vallásos tanítást, (felváltva) a körtermekben: A pesti zsidó kórházban ma már működik rabbi. A nem zsidó kórházakban legalább az őszi ünnepek alatt kell istentiszteletet tartani és a kórtermeket rendszeresen látogatni. A közkórházakban a rabbi elsősorban a kórházigazgatóval lépjen érintkezésbe. Sok helyen a legnagyobb megértéssel találkozik a rabbi. Az orvosok hangoztatják, hogy még a gyógyulás menetére is jó hatással van a beteg lelki nyugalma, vallásos bizakodása. Több éven át a Rókus-kórházban töltöttem az őszi ünnepeket. A kórtermektől távol, elég tágas helyet jelölt ki a kórház gondnoka istentisztelet céljára. Előimádkozásra szívesen vállalkozott 2-3 pesti hittestvér. A lábbadozó betegek kézül 30-40 Vett részt az imán, de fekvő betegek közül is olykor 10-15 szenvedőt is lehoztak hordágyon - ép az igazgató humánus intézkedése révén - s igazán mély áhítattal folyt az ima elejétől végig. A Maglódi-úti igazságügyi kórház és szanatórium ápoltjait főünnepeken az épületben lévő zsinagógába vezetik. A fekvő betegeket átlag két hetenként tátogatja rabbi. Mindig kis imakönyvekkel felszerelve közeledjék a rabbi a beteghez. (Ma már a luach-ok olcsón kaphatók s ezekben elég ima található.)

A kórházlelkészi teendőknél két nagy nehézség tolul munkánk elé. Az egyik a fertőző betegek látogatásának kérdése. Midőn a tüdőosztályon jártam, előbb a kezelő orvostól érdeklődtem, hogy kik a nem, fertőző betegek. A járványosan fertőző betegek pastorális munkáját csak az a lelkész végezheti, kinek csak ez a hivatása, illetve akinek íly munkára előképzettsége, szakszerű dispenzativ felkészültsége van, mint az orvosoknak. E pontnál már elérkeztünk a másik nagy akadályhoz, az idő kérdéséhez. Működő rabbi - kinek anyakönyvvezetés, hitoktatás, funkciók, irodai munkálatok, továbbképzés stb. lefoglalják idejét - alig képes ellátni a kórházi teendőket. Pedig ezt az akadályt is le kell győznünk.

Vidéken viszont nem oly nagyszámú a kórházi beteg, hogy azok lelkészetét a működő rabbi a most már mindenütt alkalmazott gyakorló rabbikkal el ne láthassa.
A kezdet kezdetén vagyunk. Talán a felismerés, a kötelességre, a felekezet érdekeire ébredés stádiumában.

Ezirányú nagy kötelességek, feladatok várnak reánk.

 

Kőbánya.

Dr. Kálmán Ödön


*In.:Magyar Izrael, 5696 elul, 1936.szeptember.
Az Országos Rabbi Egyesület Közlönye
(Gyakorlati Lelkészkedés)(13 oldal)

 

Sch. A.
2008.01.20