Halachikus döntvények

Dr. Kálmán Ödön:
Az első gyászévforduló napjáról*
 

Időnként meg-megújul a vita arról, hogy a temetés, illetve elhalálozás utáni első évben melyik napot kell Jahrzeit-nek tekinteni: az elhalálozás napját-e vagy a temetés napját?

A vita már jelentkezik Sach-nál (Sulchan Áruch J. D. 602, 12, 10.), aki vitába száll a Mász’ász Bénjamin-nal, mert ez utóbbi a temetési napot jelöli első évben Jahrzeitnapul, még a második naptól kezdve az elhalálozási napot. Sach (1621-1662.) elég szenvedélyes hangon indul vitájában: „soha nem hallottunk olyan törvényről sem a risonim, sem az ácháronimoknál, hogy különbséget tegyenek az első évi és a többi évfordulók között, Jahrzeit tartására mindig a jaum há-miszót és nem a jaum ha-kevurot jelöljük”.

Megemlíti az ellenvélemény okfejtését is; hogy a gyász 12 teljes hónapig tart, viszont csak a temetés után kezdődik a tulajdonképpeni gyászolás (u.o. 375, 1.) és ha nem a halálozási napon, vagy az utána való napon temetik el a halottat, hanem harmadnap vagy még később, úgy nem tartana a gyászév 12 teljes hónapot!

Megfigyelhetjük, hogy Sach, csak a vita elején ilyen határozott. Később annyi engedményt tesz, hogy valóban a temetési nap a döntő, ha másnap sem temetik el a halottat, csak harmadnap. (Úgy látszik inkább a Mász’ász Binjomin személyének szólt a vita hangja, mint a vitatott témának. A könyv mögött a szerzőt, Benjámin ben Mause Nahevendit látja, a karaitát – bár ez a karaita író erősen közeledik a rabbinizmushoz).

Ugyancsak Sach, másik munkájában a Turé Zohov-hoz irott N’kudausz ha-Keszef-ben teljesen a Mász’ász Binjámin véleményéhez csatlakozik. A vita - talán különösnek hangzik – azért újul meg ismételten, mert egységes álláspontra törekszik.

A temetések régente a halál beállta után néhány órával megtörténtek, (Szanh. 46a.) ritkán történt, hogy 3 napig feküdt a halott temetetlenül.

Ezért generális szabályt lehetett felállítani, azt, hogy mindig a halálozási nap a Jahrzeit.

Utóbb a temetés, hatósági intézkedések folytán, eltolódott. Legtöbbször 36 órát kell várni, s így túlnyomóan harmadnapos (vagy még későbbi) temetések történnek. Ismét törekednünk kell az egységes döntésre minhágjainkban, ezért alakult ki a vélemény egységesen, hogy a Jahrzeit nap az első évben a temetési nap legyen.

Így dönt a Be’érausz Avrohom I. 47-ik responsum, 88. lap. Sőt a nemrég elhunyt dr. Klein Sámuel megjegyzi, hogy e felfogás mellett kitartott apja minden más véleménnyel szemben, s ők is így gyászolták el atyjukat (uo.). Az igaz, hogy bizonyos konzervatív vidékeken még ma is előfordul a 24 órán belüli temetés, de túlnyomó részben harmadnaposak az elhantolások, s ezért kell egységes döntésre törekednünk.



Kőbánya.

Dr. Kálmán Ödön


*In.:Magyar Izrael, 5701 Tisri, 1940. OKTÓBER.
Az Országos Rabbi Egyesület Félévi Értesítője
(Isszur v’hetter)(20 oldal)

 

Sch. A.
2008.01.27