Doff Imre főkántor emlékére
Valamivel
több mint 40 éve az ő kántori énekére iktattak be a budai zsinagóga rabbi
székébe. De barátságunk több mint 6 évtizedes.
Gyermekfejjel ismertem meg őt, amint a Rabbiképző orgonáján - autodidakta
művészként - kísérte Szirmai főkántort, majd valamennyiünk nagy ideálját és
mentorát Feleki Rezsőt.
Ösztönös tehetség volt, a zene megszállottja.
Avatott mestere és interpretátora a házánut művészetének. Sirota Sándor,
Karvaly, Gotschall formálta zenei tehetségét, művészi fejlődését. Rájuk
hivatkozott, s az általuk képviselt előimádkozói készséget és képességet ötvözte
zseniálisan Sulzer és Lewándovszky modernitásával.
Amikor ő davenolt az áhítat légköre jellemezte a zsinagógai atmoszférát, ahol a
héber imádságok üzenetét a csend misztériuma váltotta fel.
Valamennyiünk örömére idős korából mintegy másfél évtizedet az OR-ZSE
kántorképzésének is szentelt.
Szeretettel, türelemmel, alázattal adta át tudását.
Ő úgy tanított, ahogy előimádkozott. Úgy imádkozott, ahogy élt. Csendben,
fegyelmezetten.
Verő Tomi, bocsánat Verő Tamás főrabbi úr gyönyörű szavakkal búcsúztatta. Úgy,
ahogy megérdemelte.
Most mégis Doff Imre barátunk utolsó kántorának, az immár európai hírű Nógrádi
Gergely főkántornak szavával köszönök el tőle:
"Amilyen csendben élt, olyan csendben hunyt el."
Zichrono livráhá!
Legyen áldott az igaz ember: Jichák Eisik ben Menáchem Mendel, Doff Imre
szeretett kollégánk, barátunk, kortársunk és mesterünk emléke!
Schőner Alfréd
2017.08.02
|