Doff Imre főkántor emlékére

Valamivel több mint 40 éve az ő kántori énekére iktattak be a budai zsinagóga rabbi székébe. De barátságunk több mint 6 évtizedes.

Gyermekfejjel ismertem meg őt, amint a Rabbiképző orgonáján - autodidakta művészként - kísérte Szirmai főkántort, majd valamennyiünk nagy ideálját és mentorát Feleki Rezsőt.

Ösztönös tehetség volt, a zene megszállottja.

Avatott mestere és interpretátora a házánut művészetének. Sirota Sándor, Karvaly, Gotschall formálta zenei tehetségét, művészi fejlődését. Rájuk hivatkozott, s az általuk képviselt előimádkozói készséget és képességet ötvözte zseniálisan Sulzer és Lewándovszky modernitásával.

Amikor ő davenolt az áhítat légköre jellemezte a zsinagógai atmoszférát, ahol a héber imádságok üzenetét a csend misztériuma váltotta fel.

Valamennyiünk örömére idős korából mintegy másfél évtizedet az OR-ZSE kántorképzésének is szentelt.
Szeretettel, türelemmel, alázattal adta át tudását.
Ő úgy tanított, ahogy előimádkozott. Úgy imádkozott, ahogy élt. Csendben, fegyelmezetten.

Verő Tomi, bocsánat Verő Tamás főrabbi úr gyönyörű szavakkal búcsúztatta. Úgy, ahogy megérdemelte.

Most mégis Doff Imre barátunk utolsó kántorának, az immár európai hírű Nógrádi Gergely főkántornak szavával köszönök el tőle:
"Amilyen csendben élt, olyan csendben hunyt el."

Zichrono livráhá!
Legyen áldott az igaz ember: Jichák Eisik ben Menáchem Mendel, Doff Imre szeretett kollégánk, barátunk, kortársunk és mesterünk emléke!

Schőner Alfréd
2017.08.02