OR-ZsE-siker az OTDK-n!
Április 8-án kezdődött meg a XXXII.
Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi
Szekciójának döntője, amelynek ezúttal a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth Kálmán
téri épülete, az ún. Sophianum adott otthont.
Nem kevesebb, mint negyvenkilenc (!) tagozaton mérték össze
tehetségüket, szakmai felkészültségüket az egész ország
legérdemesebb bölcsészhallgatói, a holnap kutató filológusai három
napon át.
A negyvenkilenc között kettő képviselte a néprajzi tudományokat: a
tárgyi és társadalom-néprajzot különválasztották a folklór, illetve
az ún. "vallási néprajz" tárgykörétől.
Ez
utóbbi kategóriában - szám szerint a 45. számúban - indult Illyés
Bence, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem harmadéves judaisztika
(alap)szakos hallgatója, aki ezúttal egyedül képviselte a döntőben
egyetemünket.
Dolgozata, a "Lelkem a Tiéd, testem a földé melyért harcolok"
(Nemzetvallás és kulturális emlékezet egy első világháborús zsidó
katona imakönyvben) azt vizsgálta: miképpen igyekezett az
asszimilációra törekvő neológ zsidóság szellemi vezetése minél
látványosabb lelkesedéssel azonosulni a dualista magyar állam
háborús célkitűzéseivel.
A kérdés, mely a magyar köztörténet és a (legújabb kori) zsidó
vallástörténet szempontjából egyaránt igen izgalmas, filológiai
szempontból példaszerűen gondos, szakszerű kidolgozást nyert ifjú
kutatónk kezén.
Már az írásbeli dolgozatra adott bírálatok is sejteni engedték az
igen kedvező fogadtatást, hiszen egyikük a maximális 30 pontot
ítélte oda a tanulmány szerzőjének, s a másik is mindössze három
pontot vont le tőle.
Ám a harmadik harminc pontot - abból minél többet - itt, a döntőben
kellett megszerezni, immár elsősorban nem a munka tartalmi
színvonalával - hiszen az már értékelést nyert! -, hanem az
élőszóbeli előadói teljesítménnyel, amely a megfelelő artikuláción,
a rokonszenves, megnyerő előadói stílus mellett kiemelt
követelményként foglalta magában azt: miként tudja a versenyző
dolgozatát előadni a néhány percnyi időben úgy, hogy mégis kerek,
frappáns és főként érdekes maradhasson.
Mindezt pedig nagyon is kemény versenytársak között kellett
teljesíteni: amilyen például Czimbalmos Mercédesz volt, az ELTE BTK
Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszékének hallgatója, aki az
erdélyi szombatosság történetéről, kivált annak huszadik századi
továbbéléséről tartott igen figyelemreméltó előadást.
Mégis, amikor a nap végére kiderült, hogy Illyés Bence ebben a
szóbeli fordulóban mindössze egyetlen pontot veszített, már
számítani lehetett arra, hogy aligha számíthat rossz végeredményre.
(No persze, valójában senki nem számíthatott rossz eredményre, aki
már eljutott idáig - ám ahol kizárólag nyertesek vannak, ott is
vannak "nyertesebbek" a többinél!)
Így, amikor a végső eredményhirdetéskor kiderült, hogy Bence
dolgozata a XXXII. OTDK Humán Tudományi Szekciójának 45. (folklór-
és vallási néprajzi) tagozatán első díjat szerzett, hatalmas siker
az egész OR-ZsE, de kiváltképpen Illyés Bence és felkészítő
tanára, Dr. Zima András egyetemi adjunktus számára!
Gratulálunk Bencének, gratulálunk Zima tanár úrnak!
És ez úton szeretnénk valamennyi, kutató hajlamú hallgatónk
figyelmét felhívni: a mérce innentől igen magasra van helyezve!
A következő évek TDK-munkája, a két esztendő múlva sorra kerülő
XXXIII. OTDK-n tervezett részvétel most már annak jegyében kell,
hogy sorra kerüljön: méltónak kell lenni az Illyés Bence teremtette
hagyományhoz!
A győztes dolgozat itt elolvasható....
Dr. Uhrman Iván
2015.04.16
|