OR-ZsE-siker az OTDK-n!
 

Április 8-án kezdődött meg a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának döntője, amelynek ezúttal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth Kálmán téri épülete, az ún. Sophianum adott otthont.

Nem kevesebb, mint negyvenkilenc (!) tagozaton mérték össze tehetségüket, szakmai felkészültségüket az egész ország legérdemesebb bölcsészhallgatói, a holnap kutató filológusai három napon át.

A negyvenkilenc között kettő képviselte a néprajzi tudományokat: a tárgyi és társadalom-néprajzot különválasztották a folklór, illetve az ún. "vallási néprajz" tárgykörétől.

Ez utóbbi kategóriában - szám szerint a 45. számúban - indult Illyés Bence, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem harmadéves judaisztika (alap)szakos hallgatója, aki ezúttal egyedül képviselte a döntőben egyetemünket.

Dolgozata, a "Lelkem a Tiéd, testem a földé melyért harcolok" (Nemzetvallás és kulturális emlékezet egy első világháborús zsidó katona imakönyvben) azt vizsgálta: miképpen igyekezett az asszimilációra törekvő neológ zsidóság szellemi vezetése minél látványosabb lelkesedéssel azonosulni a dualista magyar állam háborús célkitűzéseivel.

A kérdés, mely a magyar köztörténet és a (legújabb kori) zsidó vallástörténet szempontjából egyaránt igen izgalmas, filológiai szempontból példaszerűen gondos, szakszerű kidolgozást nyert ifjú kutatónk kezén.

Már az írásbeli dolgozatra adott bírálatok is sejteni engedték az igen kedvező fogadtatást, hiszen egyikük a maximális 30 pontot ítélte oda a tanulmány szerzőjének, s a másik is mindössze három pontot vont le tőle.

Ám a harmadik harminc pontot - abból minél többet - itt, a döntőben kellett megszerezni, immár elsősorban nem a munka tartalmi színvonalával - hiszen az már értékelést nyert! -, hanem az élőszóbeli előadói teljesítménnyel, amely a megfelelő artikuláción, a rokonszenves, megnyerő előadói stílus mellett kiemelt követelményként foglalta magában azt: miként tudja a versenyző dolgozatát előadni a néhány percnyi időben úgy, hogy mégis kerek, frappáns és főként érdekes maradhasson.

Mindezt pedig nagyon is kemény versenytársak között kellett teljesíteni: amilyen például Czimbalmos Mercédesz volt, az ELTE BTK Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszékének hallgatója, aki az erdélyi szombatosság történetéről, kivált annak huszadik századi továbbéléséről tartott igen figyelemreméltó előadást.

Mégis, amikor a nap végére kiderült, hogy Illyés Bence ebben a szóbeli fordulóban mindössze egyetlen pontot veszített, már számítani lehetett arra, hogy aligha számíthat rossz végeredményre. (No persze, valójában senki nem számíthatott rossz eredményre, aki már eljutott idáig - ám ahol kizárólag nyertesek vannak, ott is vannak "nyertesebbek" a többinél!)

Így, amikor a végső eredményhirdetéskor kiderült, hogy Bence dolgozata a XXXII. OTDK Humán Tudományi Szekciójának 45. (folklór- és vallási néprajzi) tagozatán első díjat szerzett, hatalmas siker az egész OR-ZsE, de kiváltképpen Illyés Bence és felkészítő tanára, Dr. Zima András egyetemi adjunktus számára!

Gratulálunk Bencének, gratulálunk Zima tanár úrnak!

És ez úton szeretnénk valamennyi, kutató hajlamú hallgatónk figyelmét felhívni: a mérce innentől igen magasra van helyezve!

A következő évek TDK-munkája, a két esztendő múlva sorra kerülő XXXIII. OTDK-n tervezett részvétel most már annak jegyében kell, hogy sorra kerüljön: méltónak kell lenni az Illyés Bence teremtette hagyományhoz!

A győztes dolgozat itt elolvasható....

Dr. Uhrman Iván
2015.04.16